Addig a percig amíg el nem kezdtem új desinget összehozni még kedvem is volt írni.
Aztán elbasztam az egészet és mostmár nincs kedvem.
Naplónyi gondolatom volt... De Beűűű. Semmi.

Amúgy az elöbb elültem a lábam, elzsibadt....ésamikor megcsörrent a telefon, és én daliás hősiességgel felálltam és elindultam érte...
Nem érzem a lábam...

Egy lépés, kettő... Puff.

Az asztalba kapaszkodva felálltem féllbáon ugráltam.
A telefon megvan.

A történet idáig volt érdekes.

MSNen meg basztak rám visszaírni. Nahát köszipuszi !
Egy japán krumpli életkedvével, itthon ülök egész nap.
Anya beteg.... énmeg nemakarom itthonhagyni egyedül.
Ugrott a hétvége de igazából jóez így. Segítek neki.